Smink & Makeup

Tippek önfotózáshoz

2011. október 19. spacegirl

Többször írtunk már róla, hogy mennyire macerás dolog az önfotózás. Amikor az ember magát próbálja fotózni, számos nehézségbe ütközik, melyek közül a legfőbb, hogy nem elég hosszú a karja. Azaz nem tudja olyan távol tartani a kamerát az arcától, hogy ne torzuljon a kép. Emellett persze ott van, hogy nehéz így elfogadható kompozíciót alkotni, illetve eltalálni a megfelelő fókuszpontot (pl. csak a szánk lesz éles).


Fotó kredit: Mathieu Grac

Hétvégén kínlódtam egy kicsit, hogy felállítsam a "beauty blogger fotóállomásomat".

Kaptam kölcsön egy állványt és vásároltam egy távkioldót a Nikon D3100-asomhoz. Az állványt az ablak elé állítottam úgy, hogy ülve pont fejmagasságban legyen. A zoomot pedig úgy állítottam be, hogy csak a fejem látszódjon a képen, így véletlenül se találhasson a gép másik fókuszpontot magának a szobában. A hátam mögül kipakoltam a belógó tárgyakat (konkrétan az állólámpámat), így már semmi sem zavar be a kompozícióba. Eddig nagyon egyszerű volt a dolog, teljes siker és boldogság. Megoldottam a fotózási probléma egyik részét.

A másik rész ugyebár az, hogy nagyon macerás menet közben azt ellenőrizni, hogy hogyan sikerültek a fotók. A fényképezőgép kijelzője elég kicsi, képenként ránagyítani és élességet ellenőrizni nem túl kényelmes megoldás. Ha pedig egyszerre lövünk nagyon sok képet, és később a számítógépen nézzük meg őket, akkor a válogatás lesz nagyon fáradságos, sőt könnyen lehet, hogy igazából egyik kép sem lett jó és lehet megint kezdeni a fotózgatást.

A fényképekhez ugyebár két módon lehet hozzájutni, az egyik a fényképező és a számítógép összekötése usb-vel, a másik pedig a memóriakártya kivétele és beolvasása a gépünkkel (vagy különálló kártyaolvasóval, ha nincs a gépünkbe építve). A magam részéről ráadásul ez utóbbit gyakoroltam, memóriakártya ki-be, ki-be. Most ezen a területen is újítottam, usb kábellel összekötöttem a fényképezőt és a számítógépet. (Egy teljesen standard mini usb-usb kábel kellett hozzá, amit egyébként nem csomagoltak a gép mellé, de szerencsére találtam egyet a szekrényben.)

A második problémacsoport megoldására elkezdtem olyan szoftvert keresni, ami támogatja az ún. tethered shootingot, amivel azonnal láthatjuk a lőtt fotót, akár teljes képernyőnyi méretben. Ehhez rögtön kaptam is tippeket, az egyik az Adobe Photoshop Lightroom, a másik pedig a Sofortbild (Mac-re). Ezeket nagy lelkesedéssel telepítettem is a gépemre, de azzal kellett szembesülnöm, hogy egyik sem nem működik. Nagy nehezen rájöttem a hiba okára (ami eredetileg fel sem merült bennem, hogy lehetséges): a Nikon annál a belépő szintű tükörreflexes modellnél, ami nekem van, nem támogatja a tethered shootingot. Ezen a ponton azért kissé megharagudtam a Nikonra, mert már ez a gép is a határán volt annak az összegnek, amit rászántam, és nehogy már ez egy olyan luxusfunkció legyen, ami egy ilyen árkategóriába nem fér bele.

Mindenesetre nyomoztam tovább, így találtam rá a DIYPhotobits.com Camera Controlra. Ennek csak egyetlen hibája volt: Windows-os scriptről van szó, nekem meg ugye Mac-em van. Ahhoz, hogy a Mac-en tudjam futtatni ezt a programot, szükség van egy virtuális gépre, amin Windows fut. A VirtualBoxot, ami pontosan erre szolgál, szerencsére egy másik program miatt már korábban telepítettem a gépemre, így ezzel nem kellett bajlódnom. A virtuális gépre telepítettem a Camera Controlt, a VirtualBox beállításainál hozzáadtam a fényképezőgépemet az usb eszközökhöz és voilá, össze lett lőve a rendszer.

A program rendkívül kezdetlegesen néz ki, de működik!


Hát nem egy szép user interface... A beállításokat a kamerától veszi át

A magam részéről elvoltam vele pár órát, mire sikerült felállítanom a kis fotóállomásomat, bízom benne, hogy ennek a tapasztalatnak az átadásával legalább párotok dolgát megkönnyítem. Kellemes önfotózást mindenkinek! :)

Kommentek

comments powered by Disqus