Szemöldök projekt

Korábban már elég sokat szenvedtem nektek a szemöldökömön, amit kb. 15 éves korom óta rosszul szedtem. Nem tudtam ugyanis mit kezdeni a "kócos" elejével, ezért inkább kihúzgáltam. A vastagsága változott ugyan az évek során, de a hiányzó elejét sosem próbáltam meg visszanöveszteni.

Augusztus elejéről kukáztam nektek ezt a képet a blogról, innen indult a dolog:

Az elejéből bizony bő fél centi hiányzik

Aki próbálkozott már hasonlóval, biztosan megtapasztalta, hogy mennyire keserves dolog visszanöveszteni a szemöldököt. Elkezdenek előjönni a szálak a legkülönfélébb helyeken, a legkülönfélébb irányokba - esetemben leginkább előre... Az ember belenéz a tükörbe és csak azt látja, hogy úristen, hogy a fenébe néz ki a szemöldöke, az arcának az ő kerete. Másoknak ugye sokkal kevésbé tűnik fel (vagy csak kegyelemből tagadják!), de a növesztőnek kínos perceket okoz minden egyes tükörbe nézés vagy szemöldökre gondolás.

Augusztus végén így állt a helyzet, mintha "csak" elfelejtettem volna kiszedni:

Itt már nagyjából kezd látszani, hogy hol kellene kezdődnie

Innentől kezdődtek csak az igazi kínok, hiszen rendkívül lassan, ritkásan, össze-vissza kezdett visszanőni a szemöldököm. Egy hónappal a "növesztés" kezdete után nem volt túl rózsás a helyzet:

Durván kéthetente rohangáltam a kozmetikushoz és olyankor egy darabig újra vállalhatóan néztem ki. Azon nevettünk, hogy karácsonyra azért csak lesz belőle valami, de valójában ez egyáltalán nem volt túlzás. Egy ideig próbálkoztam a ricinus olajos kenegetéssel is, de semmilyen látványos változást nem tapasztaltam a hatására, ezért abbahagytam.

Októberben már kezdett alakulgatni a dolog, de a forma még igencsak messze volt az ideálistól, amint látszik, itt-ott hiányzott belőle:

Na és körülbelül itt megállt az idő, csak azért sem akart jobban kinézni egy jó darabig. Novemberben csak egy hajszállal volt jobb a helyzet, mint októberben.

Ugyanebből az időből, más szögből azért jóval vészesebbnek tűnik a helyzet:

Kócoska

Sajnos a szemöldököm a mai napig sem lett tökéletes, még mindig kissé ritkás az eleje (már nem is emlékszem, milyen volt eredetileg, 15 éve...) és a szálak hajlamosak össze-vissza állni. De most már azért talán vállalható állapotba került:

Csak ezt az előrefelé állást, ezt tudná már feledni... (a vakus csillanást is inkább hagyjuk)

A tanulság pedig csupán annyi, hogy gondoljátok meg, mit műveltek a szemöldökötökkel, mert - ha visszanő egyáltalán! - hónapok kérdése, mire újra elfogadható állapotba kerül.