Mikor 2012 júliusában kitűztük az esküvőnk dátumát (2013. június 1.), akkor egészen nyugodt voltam, hogy minden a legnagyobb rendben lesz, mindenre bőven van időm, úgyhogy biztos nem fogok kiborulni a készülődés alatt. A nyár végét még pihivel töltöttem és szeptemberben elkezdtem helyszíneket keresni a vendéglistánkhoz. Már akkor kicsit befeszültem, amikor nem kaptam ajánlatot bizonyos helyektől vagy ahonnan kaptam, annak meg horror ára volt... Nem is tudom, hányszor hagyta el a számat az, hogy csesszék meg, hogy ha kimondom azt a szót, hogy esküvő, mindenkinek dupla olyan vastagon fog a ceruzája... Erre jobb, ha mindenki felkészül!
Erről már korábban is írtam, hogy milyen büszke voltam magamra, hogy én egyedül találtam ki az esküvőnk helyszínét, a Symbolt. Akkor azt hittem, hogy ezzel én találtam fel a spanyolviaszt, de aztán persze kiderült, hogy nem is :) Sebaj. Elkezdtük még bőven időben az egyeztetést a Symbol szervezőjével. Elmondtuk az elképzeléseinket, igényeket, és kaptunk rá egy szép kis árajánlatot, ami nem mondom, hogy filléres tétel volt, de ahhoz képest, hogy milyen színvonalú a hely, teljesen korrekt volt az ára. Ezek után elkezdtük finomra hangolni a részleteket, ekkor már az esküvőszervezőnk is bejött a képbe, mert szükségem volt valakinek a segítségére, mert rájöttem, hogy a munka, a blog és a sminkelés mellett ezt nem fogom tudni végigcsinálni. Szépen teltek múltak a hónapok, elkezdett körvonalazódni sok minden.
Többek között az, hogy ki az, aki el tud jönni, ki az, aki nem és ki az, aki nem tudja eldönteni, mert erre is fel kell ám készülni... Aztán jönnek az igények, hogy én ennek az asztalánál szeretnék ülni, én meg vele nem akarok egy asztalnál ülni stb. Mindenki jön a kérésekkel, óhajokkal, sóhajokkal, de persze a kívánságlista legvégén mindenki kedvesen odateszi: De tudod mit, csináld úgy, ahogy nektek jó, ahogy Ti szeretnétek, mert ez a Ti nagy napotok. Egy idő után már mondtam, hogy köszi, ezt én is tudom, mégsem érdekel senkit... Az esküvő előtti hónapban már szinte tökéletesen tudtam ignorálni a nem építő jellegű kritikákat és kéréseket.
Ez a kép az esküvő előtti estén készült, amikor már nagyon fáradt voltam :) Akkor kerültek elő az ékszerek, a sapi és a kis fehér műszörme boleró, amit a ruhához kaptam, tekintve hogy nem tudtuk, milyen időnk lesz másnap :) Gangsta menyasszony :P
Sokan kételkedtek az esküvő milyenségében és a szervezésben, mert senkit sem avattunk be, mindent igyekeztünk magunk csinálni, intézni. Aztán a végén voltak nagy meglepetések, de persze csak jó értelemben :)
Visszatérve a Symbolra és az egyeztetésre, minden nagyon gördülékenyen ment, proaktívak voltak. Vállalták a véleményüket még akkor is, ha az a miénkkel ellenkezett és ilyenkor beláttuk, hogy nekik van igazuk, tekintve hogy végigcsináltak már pár "bulit". Nem is ártott a szakértelmük (Symbol és esküvőszervező), mert amikor felmerültek olyan kérdések, hogy miből mennyit készítsenek stb., akkor megnyugtató volt, hogy profik vesznek körül. Mindig volt olyan hasznos tanács, amit érdemes volt megfogadni. Egyszer sem éreztem azt, hogy lehúzásra mennének.
Előkészületi fotó: Itt még nem volt fent minden székmasni
És hogy az egyéni igényekre is kitérjek. Először körasztalos ültetést szerettünk volna, mert engem a "sorbaültetéstől" mindig kiver a víz. Egyszerűen szerintem nem szép és nem is elegáns megoldás. Eleinte tehát arról volt szó, hogy körasztalok lesznek, de végül kiderült, hogy annyi vendég, amennyi nálunk lesz, nem fog tudni kényelmesen leülni azon a részen, amit mi ültetésre szánunk. Úgy persze lehetett volna, hogy a Symbol Gardenbe mindenhova teszünk asztalt, de akkor elbukjuk a táncteret, amit nagyon nem akartunk. Erre aztán jött a kompromisszumos megoldás. Rakjunk össze 4 táblaasztalt, így kényelmesen le tudnak majd ülni a vendégek és mégis picit olyan lesz az összehatás, minta körasztalok lennének. A Symbol szervezője azt mondta, hogy korábban ilyen ültetés nem volt, de nagyon tetszett nekik, úgyhogy másnak is fogják majd ajánlani. Arról már nem is beszélve, hogy nem kellett plusz pénzért körasztalokat bérleni, ezzel kb. 70.000 forintot spóroltunk meg. A személyzet kifogástalan volt. Szerintem ha 10-15 pincér nem volt ott, akkor egy sem. Folyamatosan szolgálták fel az ételeket, mindenkire figyeltek, hozták-vitték az italokat. Az üres tányér senki előtt sem volt ott szerintem fél percnél tovább. Minden vendég külön megjegyezte, hogy a kiszolgálás tízből tíz pontos volt. Ha valaha még szervezek valamit, azt tutira csak oda fogom szervezni!
Az ételek szintén kifogástalanok voltak. Az én kedvencem a kecskesajtos-parajos lasagne volt. Én még ilyen finom ételt szerintem sosem ettem, a csokoládé mousse-ról már nem is beszélve.
Nagyon sokat kellett egyeztetni, hogy minden simán menjen a nagy napon, de minden egyes álmatlan éjszaka, sírdogálás, izgalom, telefonhívás és email megérte, mert én még soha az életbe nem voltam ilyen szuper esküvőn, mint a miénken és a vendégeink ugyanezt mondták. Sőt... :) ilyen jó buliban is régen voltak (szintén saját bevallásuk szerint).
Azt megtanultam, hogy tényleg nem szabad mással foglalkozni, csak magammal és a "most már" férjemmel, mert az a lényeg, hogy mi jól érezzük magunkat és hogy mi boldogok legyünk. Tudom, könnyű ezt mondani, mikor mindenki a Te idegeiden táncol, de tényleg érdemes ezt mantrázni. A többieknek pedig ha bármi nyűgjük is lenne, arra a napra el fogják felejteni, amint meglátják a fülig szerelmes jegyes párt :)
Ez a bejegyzés egy korábbi posztunk "újratöltése".
Kommentek
comments powered by Disqus