Négy éve vettem magamnak az első tükörreflexes (DSLR) fényképezőgépemet, mert azt gondoltam, hogy azzal majd sokkal jobb minőségű képeket tudok készíteni a blogra. Természetesen nem így lett, és a képek semmivel sem lettek jobbak a mobilos fotóknál, sőt. Ha az ember nem tudja kezelni, a DSLR bizony simán rosszabb képeket készít, mint egy hülyebiztos jobb telefonos kamera.
Idén végre rászántam magam és elvégeztem egy kezdő fotós tanfolyamot a Fotósiskolánál, ahol megvilágosodtam néhány alapigazságot illetően, ami elengedhetetlen az elfogadható minőségű fotók készítéséhez. Nyilván nem lettem óriási fotós, de végre van némi befolyásom arra, hogy mi is lesz a képen. Ebben a posztban arról a pár dologról lesz szó, ami nekem a legnagyobb felismerés volt.
1. Mitől lesz elmosódott a háttér?
A tükörreflexes gépektől az ember többnyire azt reméli, hogy végre képes lesz olyan képeket készíteni, ahol a téma tűéles, a háttér pedig el van mosódva. Azaz kicsi a mélységélesség a képen, a fókuszpont előtti és mögötti tér is el van mosódva. De hogyan is lehet ezt elérni?
A mélységélesség három dologtól függ:
- A rekesz mérete (f/ érték)
- A téma távolsága (tárgytávolság)
- Az objektív gyújtótávolsága (mm érték)
A fényképezőgép két alapvető beállítása a rekesz mérete (mekkora "lyukon" keresztül jut be a fény) és a záridő (mennyi időn keresztül jut be a fény). Minél nagyobbra van nyitva a rekesz, értelemszerűen annál több fény képes adott idő alatt bejutni rajta, és annál kevesebb időre van szükség ahhoz, hogy megfelelően exponált (nem túl világos vagy túl sötét) képet készítsünk egy adott témáról.
Minél nagyobbra van nyitva a rekesz, annál kisebb lesz a mélységélesség, azaz a hátterünk elmosódott lesz. A rekesz méretét az f/ érték fejezi ki, ami minél kisebb szám (2.8 vagy kevesebb: 2, 1.8, 1.4, 1 stb.), annál nagyobb fényereje van az objektívnek. Minél nagyobb fényereje van egy objektívnek, annál sötétebb fényviszonyok mellett lehet vele fényképezni, és annál kisebb az élesség tartománya (ahol éles a kép) nyitott rekesznél, és nem meglepően annál drágább. A lenti képen pl. Szilvi feje még éles, de a mancsa már nem, a testének a hátrébb lévő részei pedig már teljesen el vannak mosódva.
Nikon D5500, ISO 200, 50 mm, f/2.8, 1/60 s
Nikon D5500, ISO 200, 50 mm, f/2.8, 1/250 s
A rekesz méretén kívül attól is függ a mélységélesség, hogy milyen messze van a témánk (tárgytávolság), illetve hogy milyen gyújtótávolságot használunk. Minél közelebb van a tárgy, annál kisebb lesz a mélységélesség is. Minél nagyobb a gyújtótávolság azonos rekeszérték mellett, annál kisebb lesz a mélységélesség.
Nikon D5500, ISO 200, 50 mm, f/2.8, 1/60 s
A gyújtótávolság meghatározza, hogy mennyire „zoomolunk rá” egy témára, illetve milyen látószöggel tudunk dolgozni. A gyújtótávolságot mm-ben jelölik az objektíveken, és azt fejezi ki, hogy mekkora a távolság az objektív fősíkja és a képsík (a fényképezőgép képérzékelője) között.
Minél nagyobb a gyújtótávolság, annál „közelebb” tudunk hozni egy témát, és annál kisebb lesz a látószög is. A látásunk perspektívája 46 fok, amit full frame (FX) gépek esetén az 50 mm-es gyújtótávolságú alapobjektívek tudnak, míg cropos gépeknél (DX) a 35 mm-esek. Ha messzi témát szeretnénk fotózni, akkor jönnek képbe a teleobjektívek, amiknek a gyújtótávolsága 70 mm fölött van, leggyakrabban 200-300 mm. Ha nagyobb témát szeretnénk átfogni (pl. épületek, tájak), akkor rövidebb gyújtótávolságú, széles látószögű objektívre van szükségünk (35 mm alatt).
Nikon D5500, ISO 200, 200 mm, f/4.5, 1/60 s
Az objektívekből léteznek fix és állítható gyújtótávolságú („zoomos”) változatok is, utóbbiakat egyszerűbb és praktikusabb kezdőként használni. Egy kezdő szettnek bőven megfelel egy 18-55 mm és egy 55-200 mm-es gyújtótávolságú objektív, pénztárcától függő – lehetőleg minél nagyobb – fényerővel. Kiegészítésként pedig tökéletes egy 50 mm-es 1.8-as objektív, ami cropos gépen portrézáshoz is jól használható (mert 75 mm-esnek számít), csak hogy az ember elérhető áron megtapasztaljon egy nagyobb fényerejű, szebb rajzú objektívet is.
2. Mitől lesz éles a kép?
Ez a kérdés leginkább a másik oldalról szokott jelentkezni, azaz: miért lett már megint életlen a kép? A kép életlenségét sok minden okozhatja, de a leggyakoribb az, hogy nincs elegendő fény, ezért hosszabb záridőre van szükség, és azalatt nem tudjuk mozdulatlanul tartani a gépet.
Van egy nagyon egyszerű szabály erre vonatkozóan, amit ha szem előtt tartunk, éles képeket tudunk készíteni. A reciprok szabály szerint kézből meg tudunk fotózni valamit, ha a záridő legfeljebb 1 per a gyújtótávolság, másodpercben kifejezve. Azaz egy 50 mm-es objektívnél 1/50 sec.
Ha még a legnyitottabb rekesznél is ennél hosszabb időre van szükség a megfelelően exponált kép készítéséhez, akkor több lehetőségünk van: stabilizátort kapcsolunk (ha van), vakuzunk, állványt használunk (ha van) vagy feljebb állítjuk az ISO-t (figyelve arra, hogy még ne zajosodjon túlzottan a kép). Az ISO-t egyébként érdemes a lehető legalacsonyabb szinten tartani (ISO 100 vagy 200), ha nem vagyunk nagyon sötét helyen.
Nikon D5500, ISO 200, 24 mm, f/25, 8 s, állványról fotózott kép
Persze az is lehet, hogy kifejezetten nem szeretnénk, hogy valami éles legyen a képen, mert például mozgást akarunk mutatni. A fenti képen például a hosszabb záridő miatt az autók lámpája tetszetős csíkokat rajzolt, a lenti vízesés pedig már zubogó érzetet kelt.
Nikon D5500, ISO 200, 18 mm, f/3.5, 1/400 sec
3. Mitől lesz „szép” a kép?
Sajnos ez a legnehezebb része a dolognak, mert a kompozíció még többet számít, mint a technika, beállítás. A színeknek, alakzatoknak elképesztő szerepük van ebben, amit meg sem próbálok itt feldolgozni, már csak azért sem, mert messze vagyok tőle, hogy értsek hozzá. De vannak olyan alapvető „szabályok”, amik segítenek abban, hogy egy csapásra jobb képeket tudj készíteni.
A legalapvetőbb szabály talán az, hogy a témánkat ne tegyük a kép közepére (kivétel tárgyfotó, tükröződés stb.). A főtémát érdemes harmadoló vagy aranymetszés pontokra komponálni.
Nikon D5500, ISO 200, 200 mm, f/5.6, 1/500 s
Éppen így, ha például tájfotót készítünk, akkor a horizontot ne tegyük középre, hanem inkább az 1/3 vagy a 2/3 vonalra, attól függően, hogy a földet vagy az eget szeretnénk hangsúlyozni.
Nikon D5500, ISO 200, 18 mm, f/16, 1/125 s
Nikon D5500, ISO 200, 16 mm, f/14, 1/125 s
Nikon D5500, ISO 200, 18 mm, f/16, 1/160 s
Nikon D5500, ISO 200, 13 mm, f/14, 1/320 s
A másik ilyen egyszerű dolog az iránytartási szabály, ami alapján a modell (legyen az személy, állat, virág vagy bármi más) tekintete a nagyobb rész felé nézzen, vagy mozgó témáknál a mozgás irányába hagyunk nagyobb helyet.
Nikon D5500, ISO 200, 24 mm, f/4, 1/15 s
Emellett érdemes a kép széleire nagyon figyelni, mert ha ott nem kívánatos elemek vannak, fokozottan elvonják a figyelmet. A sarkok is nagyon hangsúlyosak, általában jól néz ki, ha onnan „vezetjük be” a témát, pl. utat vagy növény szárát.
Nikon D5500, ISO 200, 18 mm, f/14, 1/400 s
A párhuzamos vonalak, rendezett formák rendet teremtenek a képen. Minél kevesebb dolog van a képen, annál egyszerűbb ezt a rendet fenntartani.
Nikon D5500, ISO 200, 92 mm, f/4.5, 1/400 s
Nikon D5500, ISO 200, 18 mm, f/16, 1/160 s
Nikon D5500, ISO 200, 18 mm, f/11, 1/60 s
Nikon D5500, ISO 200, 50 mm, f/1.8, 1/1000 s
4. Milyen beállítást érdemes használni?
A profik legtöbbször a manuális beállításra (M) esküsznek, amikor is a rekesz értéket és a záridőt is maguknak állítják. Én legtöbbször rekesz előválasztással fotózok (Nikon: A, Canon: Av), azaz azt adom meg a fényképezőgépemnek, hogy milyen mélységélességet szeretnék. Portré esetében például nyitottabb rekeszt (F8 alatt), hogy elmosódjon a háttér, míg épületeknél és tájaknál szűkebb rekeszt (F8 fölött), hogy minden éles legyen a képen. A gép ilyenkor automatikusan hozzáadja a záridőt, és ideális esetben pont jó képet készít.
Ehhez mondjuk segíteni kell neki, és meg kell adni, hogy hogyan mérjen fényt, mihez állítsa be az expozíciós idő értékét: a fókuszpont szűk környezetéhez (szpot fénymérés), a fókuszpont környezetéhez (részleges fénymérés), illetve a teljes képhez (mátrix/kiértékelő fénymérés).
Ha úgy találjuk, hogy nem lett megfelelő a kép (túl világos vagy sötét), akkor manuálisan hozzáigazíthatjuk a záridőt (ha túl sötét lett, akkor hosszabb, ha túl világos, akkor rövidebb záridőt hagyva). Ha olyan témát akarunk fotózni, ahol nagyon nagy a különbség a fényes és az árnyékos részek között (épületből ajtón vagy ablakon kifotózunk, barlangba befotózunk stb.), akkor a Photoshop Camera Raw módjában felhúzhatjuk az árnyékokat (shadows) és lehúzhatjuk a fényes részeket (highlights).
Bár meglehetősen méretesek lesznek a fotók, én raw formátumot szeretek használni (a jpeg helyett), mert rengeteg információt tárol és így elképesztően sok korrekciós lehetőséget biztosít.
Nikon D5500, ISO 200, 55 mm, f/9, 1/400 s
Nikon D5500, ISO 200, 46 mm, f/5.3, 1/20 sec
A shadows/highlights játéknál is több lehetőség van a HDR képkben. Ilyenkor több képet lövünk, legjobb esetben fix helyről (állványról) különböző expozíciós értékekkel - normál expozícióval, valamint alul (sötét), ill. felül (világos) exponálva - és ezekből illesztjük össze pl. Photoshop segítségével a képünket. Így egy képen meg tudjuk mutatni a fényes és árnyékos részeket is.
Nikon D5500, ISO 200, 18 mm, f/16, különböző záridők, HDR kép
A képünk - ideális esetben - ott lesz éles, ahova a fókuszt helyeztük, akár autofókuszt, akár manuális fókuszt használva. Ha álló témát fotózunk, akkor a sima, egy pontos autofókuszt (Nikon AF-M, Canon One Shot) érdemes kiválasztani.
Előfordulhat olyan is, hogy a záridőt akarjuk fixen megadni, mert pl. nagyon gyorsan akarunk exponálni, hogy ne mozduljon be egy téma (mozgás, vízcseppek stb.). Ilyenkor lehet segítségünkre az idő előválasztás (Nikon S, Canon Tv). Ilyenkor a záridőt állítjuk be, és a gép ahhoz választ a fényviszonyoknak megfelelő méretű rekeszt.
Ha a témánk mozog, akkor a követő autofókuszt érdemes kiválasztani (Nikon AF-C, Canon AI Servo; és kikapcsolni a stabilizátort).
Nikon D5500, ISO 200, 116 mm, f/4.8, 1/1600 s
Nikon D5500, ISO 200, 55 mm, f/22, 1/60 s (svenkelt kép)
Nikon D3100, ISO 200, 29 mm, f/5, 1/320 s
Természetesen lehet manuálisan is fókuszt állítani, ez azonban szerintem egy kezdőnek felesleges nehezített pálya.
Fontos még a fehéregyensúly beállítása is, ami biztosítja, hogy a képünk megfelelő színű legyen, se túl sárga, se túl kék. A fehéregyensúly beállításával a fényképezőgépünk a fényviszonyoknak megfelelően rögzíti a színeket. A választást piktogramok - nap, felhő, vaku stb. - segítik, ezeknek a pontos Kelvin értékét nem kell fejből tudni. Azért is szeretem a már említett raw képformátumot, mert ha esetleg nem megfelelő beállítással fotóztam, akkor egy kattintással át tudom állítani.
Amit most leírtam az persze csak néhány alapvető dolog, akit érdekel a téma, annak mindenképpen érdemes jobban utánaolvasnia vagy beiratkoznia egy tanfolyamra. Bár nem kevés időm ment rá, nagyon élveztem a hétvégi fotós oktatásokat és gyakorlatokat, így szívesen ajánlom nektek is a Fotósiskolát!
A képzésen a saját pénzemből vettem részt, a posztért kompenzációt nem kaptam.
---
Lifestyle család- és gyerekfotózás: DreamWorld Photography by Ingrid Ihasz
A Mega Effects első generációs szempillaspirálról már volt nálunk teszt. Most kicsit finomítottak rajta. Az AVON egyedi kialakítású Mega Effects szempillaspirálja egy vízálló verzióval bővül, mely megaintenzív fekete színét az ultrafekete szilikonpigmenteknek köszönheti. Így tartósan ébenfekete, panorámaszerű, dús szempillákat rebegtethetünk ezen a nyáron. Az AVON Mega Effects szempillaspirál különleges keféje tökéletesen illeszkedik a szempillák természetes formájához, így segít dúsítani és ívelni a pillákat. Használata rendkívül egyszerű, hiszen hajlítható fogantyúja segítségével mindenki könnyedén beállíthatja a számára legmegfelelőbb szöget a szempillák tökéletes kifestéséhez.