Műtét elpirulás ellen?

Az elpirulás kifejezetten kínos és bosszantó dolog, amit gyakorlatilag lehetetlen kontrollálni. Elég hozzá, ha hirtelen a figyelem középpontjába kerülünk, nem tudjuk a választ valamire vagy hibázunk, de néha még az is, ha váratlan pillanatban szólnak hozzánk. És persze ezen túl vannak kifejezetten arcpirító esetek, amikor valamivel szándékosan vagy puszta viccből zavarba hoznak. A legkínosabb persze, amikor az elpirulás tényét még szóvá is teszik.

Az ember elkezdi érezni a forróságot az arcán meg a fülében, egyre szebb piros lesz és közben rövid úton izzadni is kezd, csak hogy még kínosabb legyen az egész. Az elpirulás bizonyos helyzetekben persze lehet aranyos is, de a legtöbbször csak pusztán kellemetlen, ráadásul gyengének és szerencsétlennek érzi magát az ember tőle.

Sajnos én magam is lelkes elpirulóművész vagyok, és sohasem sikerült megfejtenem, hogy bizonyos helyzetek miért váltják ezt ki és más, sokkal arcpirítóbbnak tartható helyzetek miért nem. Eddig nagyjából mindenhol azt olvastam, hogy a legjobban akkor jár az ember, ha megtanul ezzel együttélni, mert gyakorlatilag nincs mód a megakadályozására. Éppen ezért érdeklődve olvastam, hogy van olyan műtét, amivel az elpirulást kezelik.

Az eljárás neve Endoscopic Thoracic Sympathectomy (ETS, endoszkopikus mellkasi szimpatektómia), aminek a lényege, hogy a vegetatív idegrendszer szimpatikus beidegzésű idegi ganglionjainak egy részét eltávolítják. Állítólag a műtétek 90%-a sikeres, de van egy igen kínos potenciális mellékhatás, méghozzá a túlzott izzadás. Ami azért lássuk be, hasonlóan kínos, mint az elpirulás. Az izzadásnak ez a durva formája a páciensek 3%-ánál jelentkezik. Ami ennél még eggyel elszomorítóbb, hogy a páciensek 15%-a megbánja a műtétet.

Ti szoktatok elpirulni? Bevállalnátok egy műtétet, hogy megszabaduljatok tőle?