Lakkot a hajra, ételt az ebédlőasztalra - Balogh Tamás ételfotósnál jártunk

Talán nem vagyok egyedül azzal, hogy a szakácskönyveket a gyönyörű fényképek miatt szeretem hosszasan lapozgatni. Kedvenceim a torták és sütemények, de egy jó fotón még az a fogás is ínycsiklandozó, amit nem kimondottan szeretek.

Városi legenda, hogy ezeket az ételeket képtelenség tökéletesre alkotni, mert nem valóságosak. Egyeseknek hajlakk és a borotvahab az, ami másoknak az olaj és a Hulala. Liptai Zoltán mesterszakácsot azonban hiábavaló a titkos kemikáliákról faggatni, mert őt mindez annyira nem érdekli, hogy nem is akar tudni a létezésükről. Néhány mondatban zárja rövidre a témát elegáns távolságtartással. Balogh Tamás ételfotós azért háborodik fel, mert szerinte ezekkel a csalásokkal hitelét veszti mindaz, amin ő a csapatával dolgozik. Vallja, hogy aki szakácskönyveket készít, annak olyan ételt kell mutatnia amit otthon bárki elkészíthet. Kis gyakorlással és jó ízléssel egy lelkes amatőr is varázsolhat szépségeket a család ebédlőasztalára.

Tamás alkalmazott fotográfus a FOTO-DA Stúdió KFT ügyvezetője. Megrendelői közt szerepel többek közt az Univer, a Rama, a Kotányi, a Lipton, a Knorr, a Lidl, vagy a Spar. Munkáit bárki láthatja szakácskönyvekben és óriásplakátokon, de sokan a fotozz.hu oldalról ismerik.

Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy részt vehettem egy általa tartott workshopon. Elsőként a csapat közvetlensége fogott meg, hála nekik 5 perc elteltével teljesen felszabadult voltam, szinte otthon éreztem magam. Egy kis elméleti bevezetés után már a fényeket állítottuk, tanakodtunk a műanyag hamburger felett. Ez valóban műkaja volt és nem is próbált igazira hajazni, viszont az ötleteinket azonnal kipróbálhattuk.

Zoltánnak volt ideje tálalni a cékla levest, de itt aztán elszabadult a pokol: tányér, alsó tányér, alátét, kiegészítők, színek, fények – győzze valaki követni. Tényleg csak a fantázia és a jó ízlés szab határt. Kattogtak az expó gombok, villantak a vakuk, alig lehetett minket ebédhez csábítani. A szünetben régi jó ismerősökként társalogtunk a résztvevőkkel és amikor visszamentünk a stúdiószobába, máris a főételt kezdtük fotózni. Próbálgattuk a kis mélységélességet és a makrót, ha kellett oda-vissza módosítgattuk a kompozíciót.

Remek volt, hogy Tamás mindenkinek konkrét tanácsokkal segített, minden kérdésre egyenesen és érthetően válaszolt. A résztvevők nem mindenben értettek egyet, de ez talán nem is baj, így volt színes. Kaptam kölcsön egy Canon EF 100mm f/2.8 Macro objektívet, szerelem volt első kattintásra. Minden expó után azt éreztem még egyet muszáj lőnöm vele. Villámgyorsan telt az idő, nem sokkal később fél négykor a desszertet fotóztuk – biztosan valamiféle időcsapdába kerültem.

Rengeteget tanultunk, ennek ellenére vagy éppen ezért éreztük, hogy a téma kifogyhatatlan, nekünk pedig ez csak amolyan előétel volt az ételfotózásból.