Én először azt hittem, hogy rémálom lesz, tekintve hogy az első próba idején még nem úgy néztem ki, ahogyan most (bár még most sem úgy festek, ahogy ki szerettem volna nézni, de már sokkal jobb :) Azt hittem, hogy az első ruha felpróbálása után mindenki engem fog vigasztalgatni, mert kiborulok. És hogy miért borulhattam volna ki? Nos vagy azért, mert egyik ruha se jó rám vagy azért, ami jó rám, az vagy ronda vagy abban is úgy nézek ki, mint egy bálna. Mondanom sem kell, kicsit stresszesen indultam neki a ruhakeresésnek... Megkértem a szervezőnket, Enikőt, hogy gyűjtsön nekem potenciális szalonokat, ahol lehet olyan ruhaköltemény, ami egyezik az elképzeléseimmel.
Tudtam előre, hogy nem szabad egyedül nekiindulni ennek a programnak. Mivel nagyon elfoglalt vagyok, megkértem Enikőt, hogy a potenciális szalonokba 1 napra szervezze le az összes próbát, így a csajokat is tudtam mozgósítani. Két héttel előre tudtuk a dátumot, így mindenki szabaddá tudta tenni magát. Anyukám, a legjobb barátnőm és a szervezőnk jött velem. Szükségem is volt rájuk! Reggel 10-kor kezdtünk.
Először Halász Évához volt időpontunk. Az ő munkáját már követem egy ideje. Korábban már dolgoztunk is együtt egy divatbemutatón, ahol az ő ruháit is bemutatták. Már akkor nagyon szimpatikus volt nekem. Egy végtelenül kedves, kis törékeny hölgyet kell elképzelni, aki elképesztő tehetséggel van megáldva. Azon a bemutatón már kinéztem magamnak egy csodaszép ruhát, aminek természetesen a dereka tele volt pakolva Swarovski kristályokkal. Álomszép volt! :) Szóval megérkeztünk a showroomjába, ami telis tele volt csodálatos míderekkel és szoknyákkal.
Szándékosan nem a ruha szót használtam, mert ha jól emlékszem, talán csak egy "egyberuhát" láttam nála, az is egy rövidebb, kisruha volt.
Ez volt az a kis cuki :)
Persze rákérdeztem, hogy mi ennek az oka és azt a választ kaptam, hogy így sokkal egyedibbek a ruhák és sokkal könnyebb kombinálni egymással az adott darabokat. Meghallgatták az elképzeléseimet, miszerint az esküvőnk fekete-fehér lesz, így nem bánnám, ha ez a ruhámban is visszaköszönne. Aki ismer, az tudja, hogy imádom a fekete színt és ha nem lenne gáz, akkor fekete menyasszonyi ruhában állnék az oltár elé :) De azt nem illik, úgyhogy próbáltam megtalálni az arany középutat. Ezután jött az igazság pillanata. Levettek nekem 2-3 mídert, ami az elképzeléseimhez közelebb állt és mutattak pár szoknyát is. A míderekkel szinte egytől egyig elégedett voltam, viszont a szoknyák sajnos nem nyerték el a tetszésemet.
Itt a tervek szerint a szalag fekete lett volna
Nem tudtak sajnos olyan darabot mutatni, amiben jól éreztem volna magam vagy ami tetszett volna, pedig jó párat felpróbáltam. Érdekes volt, hogy nem volt abroncs a szoknyák alatt. Azt mondták, hogy az abroncsos megoldást meghagyják a ruhakölcsönzőknek, ők inkább a ruhák anyagával és volumenével szeretnek dolgozni. Végül nem innen választottam ruhát, de nagyon élveztem a próbát, mert csodálatos környezetben, szebbnél szebb ruhákat próbálhattam fel és hiába nagy név, nem azt éreztem, hogy egy vagyok a száz közül, hanem hogy kitüntetett figyelmet kapok.
Ezek után bevettük a körutat, ti. tucatnyi menyasszonyi ruhakölcsönző található meg rajta. Közülük azért sokat "szanáltam". A következő állomás az Almássy Szalon volt. Meg kell mondanom, hogy ez volt az a hely, amit abszolút nem javaslok senkinek... Két, nem túl szimpatikus nő foglalkozott velem és az első tíz percben egyáltalán nem voltak kedvesek, sőt iszonyatosan bunkók voltak... A ruhák képen persze sokkal szebbek voltak, mint ott élőben, de azért választottam pár darabot, amit felpróbáltam, de egyik sem volt szerelem. Persze a "kedves" hölgyek nem engedtek fényképezni, úgyhogy ezekről a ruhákról nincs egy darab képem sem... De nem is bánom. Azok után, hogy felpróbáltam nagyjából 5-6 teljesen középszerű ruhát, konstatáltam, hogy itt nekem nem terem babér. Ekkor közölték, hogy van ám próbadíj, ami vagy 5.000 forint volt. Ezt kifizetve távoztunk és megbeszéltük, hogy ide még akkor se jönnénk vissza, ha ez lenne az utolsó menyasszonyi ruha szalon...
A harmadik állomás az Organza Szalon volt, szintén a körúton (ha a linkre kattintasz, akkor azok között ott lesz a ruhám is :) ). Mikor bementünk a lépcsőházba és a szalonba, nagyon ismerős helyen éreztem magam, de akkor még nem tudtam, hogy miért. Aztán mikor beléptünk a szalonba és találkoztam az ott dolgozó hölgyekkel, leesett a tantusz, hogy én itt már tényleg jártam, nem is akármikor... A szalagavatós ruhámat is innen kölcsönöztem, úgyhogy mondhatjuk, hogy visszatérő vendég vagyok náluk. :) Nekik is elmondtam az elképzeléseimet és azonnal előállítottak nekem 4-5 olyan ruhát, amik számításba jöhettek. Kettő volt közülük olyan, ami tetszett, de a második volt az a ruha, amiben amikor meglátott a barátnőm felpattant a székről és azt mondta, hogy ez az a ruha és hogy ő ilyen szépet még sose látott és olyan mintha rám öntötték volna. Nekem is nagyon tetszett ez a darab, úgyhogy megnyugodtam, hogy ha nem is találunk másikat, akkor is nagyon szép ruhám lesz. Szintén nagyon szimpi volt, hogy mondták, ha like-olom a facebook oldalukat, akkor kapok 25.000 forint kedvezményt, ami nem mindegy.
Ezek után még elmentünk egy másik szalonba, de ennek már a nevére sem emlékszem, annyira nem hagyott bennem mély nyomot.
Egy hét múlva visszamentem a szalonba még egyszer felpróbálni a ruhát és még akkor is nagyon tetszett, így gyorsan le is előlegeztem. Ha rám hallgattok, akkor úgy mentek ruhát próbálni, hogy szépen megcsináljátok a frizurátokat és szép sminket csináltok magatoknak, mert nagyon sokat számít, hogy az összkép is jó legyen. Próbáltam ugyanezt a szép ruhát egyszerű hajjal, de már akkor annyira nem is volt álomszerű, mint amikor kontyban volt a hajam. Nem nagy dolog ez, de mégis nagyon sokat számít.
Erről a ruháról képet nyilván nem fogok feltenni, mert akkor megvan az esélye, hogy a vőlegényem meglátja, azt pedig nem szeretnénk :) De az esküvő után meg fogom mutatni azt a szépséget, amit sikerült választanom.
Kommentek
comments powered by Disqus