Vendégposzt: szemöldök mese

Ennek a posztnak a szerzője Malena, akit a korábbi írásaink ösztönöztek arra, hogy szemöldöktetoválást készíttessen, és szuper példát mutat arra, hogy a közhiedelmekkel ellentétben ez nem ördögtől való dolog, és nem kell természetellenesen vagy közönségesen kinéznie.

"Volt egyszer egy kislány...mese mese mátka...nem nőtt szőr a szeme héjára... :)

Viccet félretéve: amiről szó lesz, az a poszt írásakor már 3 napos szemöldök tetoválásom története.

14 évesen még szép burjánzó szemöldököm volt, akkor (1993-ban) ez nagyon nem volt trendi.

Ezért úgy döntöttem, én szépen átalakítom a szemöldökömet (hiába mondta Anyukám, hogy ennek meglesz az ára, és óvatosan, mert sosem nő ki többet stb.)

Ha már a mesés hasonlatnál tartunk, ismeritek a La Fontaine mesét a Rókáról, aki két sajtdarabot próbál ugyanakkorára harapni? És a végén elfogy mindkét sajtdarab? Nos, pont így jártam a szemöldökömmel. Illetve nem fogytak el, csak szépen lefogytak.

Ez egészen addig nem zavart, amíg nem olvastam el a posztot a tökéletes szemöldökről: innentől ott motoszkált az agyamban, hogy nem jó ez így, valahogy dúsítani kéne, mígnem elolvastam ezt is: és lelkesen én is nekiálltam kinöveszteni a régi szépséges (?) szemöldököm első egyharmadát. Ezt három hónapig lelkesen csináltam, beszereztem szemöldökceruzát, próbáltam szép szemöldököt rajzolni magamnak (kis sikerrel), a végeredmény sem nekem nem tetszett, sem nem volt tartós. Nyáron, a Balatonban mikor szánalmasan lemosódott, és nyomokban elkenődött a homlokomon, akkor döntöttem el, hogy valami végleges megoldást keresek.

Szintén a blogon olvastam Kutassy Kriszta sminktetováló- és kozmetikusmesterről. Nagyon meggyőzőek voltak nekem a munkái, és gondoltam, elmegyek. Kétgyerekes anyukaként nincs sok időm munka mellett, így az első, konzultációs alkalmat mindjárt össze is kötöttem, a megvalósítással.

Ahogy odaértem, időm sem volt igazán izgulni, olyan gyorsan történt minden. Bementem, Kriszta kedvesen fogadott, és megkért, hogy feküdjek le az ágyra. Az ágy puha, és kényelmes volt. Úgy döntöttem, teljesen rábízom magam Krisztára, elvégre ő ért hozzá, mitől lesz szép igazán a szemöldököm. Elmondtam, hogy a szemöldököm első egy harmadából hiányzó "lukat" szeretném minél természetesebb módon pótolni, ha lehet "szálazásos" technikával.  Ő elmondta, hogy ezzel nagyjából egy évig lesz szép a szemöldököm, utána újra kell húzni egy kicsit. Ezt követően letörölte az általam rárajzolt szánalmas foltot, és bekente érzéstelenítővel.

Közben pedig a homlokomra próba-csíkokat húzott, hogy kipróbáljuk, melyik színek fognak tökéletesen illeni a szememhez és a hajamhoz. Miután közösen kiválasztottuk (itt jegyzem meg, elsőre eltalálta Kriszta, mi állna jól), megrajzolta a formáját a leendő szemöldökömnek, kicsit alul kiritkította, majd jelölővel körberajzolta. Mikor azt mondtam én is, hogy mehet, akkor elkezdtük.

Közben megtudtam, hogy a gép elejére helyezett tű teljesen steril, csak az én bőrömmel érintkezik, és hogy most az első 3 napban savócseppek fognak kigyöngyözni, valamint nem piszkáljuk, nem dörzsöljük, csak vazelinnel kenjük. Le fog peregni a bőr felső rétege, és kb. 6 hét múlva alakul ki a végleges szín. Addig lehet, hogy kicsit "túl sötétnek" látszik. A majdnem végleges, mert akkor még vissza kell mennem korrekcióra, akkor még ha máshogy szeretném, korrigálhatjuk, illetve ahol kijön esetleg a festék-pótoljuk. Ez megnyugtatott, hogy ha nem jól látok valamit, akkor is még javíthatjuk.

A fájdalom abszolút elviselhető volt, olyan, mintha egy szemöldökcsipesszel kapargatnám a szemöldökömet. Ami a 20. perc végére már épp annyira bosszantó, hogy nagyon várod, hogy vége legyen, és kész. De aztán csiribiii csiribááá és kész. Kinőtt. Vagyis olyan, mintha.

Én most picit asszimetrikusnak látom (bár lehet, hogy ilyennek kell lennie, mert mindenkinek asszimetrikus a szeme...?), és gondolkodok, hogy amikor korrekcióra megyek, a végére is húzatnék egy-egy szálat...

De majd megbeszélem Krisztivel, és megmutatom mi lett. Tanulság: a szépségért szenvedni kell –hogy drága édes Anyukámat idézzem-(ezt eddig is tudtuk), de a jó szakember és jó eszközök, ha picit drágábbak is, utána remek érzés, hogy megoldják az amúgy bosszantó rendellenességeket.

Gyógyult állapotban még megmutatom majd a végeredményt, a jelenlegi képek még torzítanak azon, milyen is lesz."