Smink & Makeup

Csajos városi kisautót teszteltünk: Nissan Micra Acenta (1.2 L, 80 LE, automata)

2013. szeptember 13. spacegirl

nissan_micra_acenta-15.jpg

Úgy tűnik, ez a hónap több szempontból is rendhagyó a számunkra, egyrészt a Maybelline vendégposzt pályázatunk miatt, másrészt azért, mert ezúttal nemcsak sminket, hanem autót is kaptunk tesztelésre. Már az elején le kell szögeznem, hogy nem vagyok egy nagy autós szaki, a jogosítványomat is mindössze öt hónapja szereztem meg. Az oktatóautó után többnyire csak egy tizenéves Opel G Astrát vezettem, amit első autónak vásároltam, így nincs túl sok összehasonlítási alapom. Éppen ezért ebben a posztban egyrészt egy nem túl tapasztalt "női vezető" - yours truly - beszámolóját, másrészt egy rutinos róka - a barátom - tapasztalatait olvashatjátok.

nissan_micra_acenta-1.jpg

Morcos, de csajos kisautó

Amit első körben érdemes tudni erről az autóról az az, hogy ez a Nissan legkisebb modellje, ha úgy tetszik, egy csajos városi kisautó. A kisautót szó szerint kell érteni, mindössze 3,83 m hosszú és 1,67 m széles, ami kb. 40 centivel rövidebb és 10 centivel keskenyebb, mint az én autóm, ami azért igencsak érezhető.

nissan_micra_acenta-2.jpg

Mindössze 3,83 m hosszú

A motorja 1.2 literes, benzines, 80 és 98 lóerős változatai vannak. Manuális és automata váltóval is kapható, de az automata váltó azért pár százezer forintot rádob az árra. Három felszereltségi szintje van, az alapmodell a Visia, a középső az Acenta, a top modell pedig a Tekna.

nissan_micra_acenta-3.jpg

Csinos, nem?

Mi ezt a 80 lóerős, automata váltós Acentát kaptunk, gyönyörű zöldeskék metál színben, tetszetős krómozott tükrökkel, kilinccsel és díszítéssel. Ez az autó megjelenésében inkább csak hasonlít az előző Micrára, legalábbis szemből egy erőteljesebb ráncfelvarrást kapott. A korábbi változatnál "morcosabb" lett, és bár egyáltalán nem férfias autó, ebben sokkal inkább el tudok képzelni akár egy férfit is, mint az előző változatban. Szerintem nagyon helyes kis autó, és ez a színösszeállítás is remekül néz ki, jól éreztem magam benne. Az autót a barátommal becsületesen kipróbáltuk a városban, városon kívül, hegyen és földúton egyaránt.

nissan_micra_acenta-6.jpg

nissan_micra_acenta-4.jpg

Hátulról nem sokat változott

nissan_micra_acenta-5.jpg

Íme a tapasztalataink:

Ingrid:

1. Első benyomások

Nagyon megörültem, amikor megláttam az automata váltót, mert már régóta szerettem volna ilyet kipróbálni. Egy pillanat alatt megszoktam, nem kalimpáltam a "kuplungos lábammal" és nem nyúlkáltam a váltó után. A jóra nem nehéz átállni, főleg ha valakinek annyi tapasztalata van csak, mint nekem. Ha még nem vezettetek automata váltós kocsit, akkor érdemes kipróbálni. (Úgy kell váltani, hogy lenyomva tartjátok a féket és benyomva a váltó felső gombját, majd úgy húzzátok a kart. Ha felengeditek a féket, R állásnál hátra, D állásnál lassan előre indul el az autó.)

nissan_micra_acenta-13.jpg

P/park - parkolás, R/reverse - hátramenet, N/neutral - üres, D/drive - előremenet, L/low - lassú menet (csak egyes)

Elképesztően könnyű kormányozni, ha akarnánk, egy ujjal is lehetne irányítani. Nagyon fordulékony is, ami jól jön a parkolásnál és akkor is, ha kis helyen kell manőverezni. A belseje tágas, kényelmes, legalábbis én a 180 centimmel bőven elférek.

2. Vezetési élmény

nissan_micra_acenta-16.jpg

Mint említettem, könnyen ráálltam az automata váltóra, azaz arra, hogy nem kell kuplungozni, váltogatni és hogy emelkedőn sem gurul vissza, ha előremenetben van és felengedjük a féket. Ezzel engem, mint kezdő vezetőt rengeteg stressztől mentesít. Igaz, attól már egyébként sem rettegek, hogy lefulladok vagy túl lassan indulok (sőt általában otthagyom a sort :), de emelkedőn azért szoktam még izgulni egy kicsit, hogy ne guruljak hátra, vagy ha erősen lassítani kell valami miatt, akkor ne fulladjak le. Mindez nagyon-nagyon kényelmes, és pont ilyen szuper a dugóban is, hogy nem kell állandóan a kuplungot nyomkodni és váltogatni, sokkal könnyebb nekem "finoman", kicsiket haladni vele.

Ami kicsit furcsa benne az az, hogy szinte mindig nagyon alacsony (1000-1500) fordulaton megy, így nem tudtam úgy gyorsítani vele, mint egy manuális váltóval, persze megvan az az előnye, hogy alacsonyan tartja a fogyasztást. Ha padlógázzal indulunk a zöldnél, akkor olyan 5000 fordulatig fel lehet pörgetni, de sehol sincs benne olyan meglódulás, mint a manuális váltós autóknál. Szóval "gyorsulni" nem nagyon lehet vele, de ezt egy 1.2-es motoros kisautótól nyilván nem is vártuk, hiszen nem egy erőgépről van szó. Van a váltón egy sport gomb, de én ennek a benyomásával sem tapasztaltam drámai változást a gyorsulásban. A hangja elég furcsa, ami állítólag a háromhengeres motor miatt van. 90-100 km/óra fölött már kifejezetten hangos, érezhetően városi használatra lett kitalálva, nem autópályára.

Az első benyomások között említettem, hogy nagyon könnyű kormányozni, ami jól jön a parkolásnál és akkor is, ha kis helyen kell megfordulni. Az orra és a feneke is nagyon rövid, a kerekek pedig közel ülnek hozzájuk, ezért is olyan könnyű manőverezni vele. Nagyon jól ki lehet látni az autóból oldalt és hátul is, a tükrök is rengeteget mutatnak a környezetből. A visszapillantóból simán lehet látni a járdaszegélyt is, ami mellé parkolunk. Amit nagyon sajnálok, hogy még ebben a közepes felszereltségű modellben sincsen parkolóradar. Ebbe extraként kérhető csak a parkolóhely-felmérő rendszer (a Teknában van alapból benne), ami megmutatja, hogy egy hely megfelelő méretű-e a parkoláshoz. Sajnos a navigáció is csak a top modellekhez jár alap esetben.

A gáz és a fék pedálok nagyon el vannak találva, legalábbis nekem nagyon kényelmes mindkettő, pont úgy reagálnak, ahogyan azt várom tőlük. (Az Astrával azért vannak problémáim ebből a szempontból :)

A fogyasztása nagyon jó szerintem, városon kívül 5 l/100 km alatt volt, városban olyan 5-6 l körül evett, dugóban pedig 7,5-8,5 l-ig kúszott fel a fogyasztás. Ha megállunk, akkor alapjáratban leállítja a motort, és csak akkor indítja újra, ha felengedjük a féket (manuális váltónál akkor, ha kinyomjuk a kuplungot).

3. A külseje

A külsejéről már írtam a bevezetőben, részemről teljesen rendben van, helyes, morcos kis autó, szép színkombinációban. A króm díszítő elemek külön nagyon jól néznek ki.

nissan_micra_acenta-14.jpg

Szívesen vezetném a mindennapokban, mert úgy csajos, hogy közben nem libás - ha értitek, hogy mire gondolok.

nissan_micra_acenta-20.jpg

Nem hagyjuk el a sapit

4. A belseje

nissan_micra_acenta-11.jpg
Szintén a bevezetőben említettem, hogy a belseje meglepően tágas. Eléggé kíváncsi voltam, hogy egy hozzám hasonló, "férfi méretű" nő mennyire fér majd el benne kényelmesen, de ebből a szempontból teljesen elégedett vagyok vele. Egy megtermettebb férfinek persze már biztosan nem ennyire tágas, de alapvetően teljesen jól el lehet benne férni elől és hátul is. A hátsó ülések ülő része mondjuk elég rövid, ez lehet, hogy kényelmetlen, ha hosszú órákat kell ülni ott. Szintén nagyon jó, hogy minden ülésnek van - legalábbis az Acenta kiviteltől kezdve - állítható fejtámlája.

nissan_micra_acenta-17.jpg

Bőven beleférek

A műszerfalon viszonylag könnyű kiigazodni, az az egy dolog volt furcsa a számomra, hogy a benzin szintjét kijelző mutatja, amit ha más módba kapcsolunk (vagy csak nyitva van a kocsi ajtaja), akkor nem látunk, de ez bizonyára csak szokás kérdése. Ezen a kis kijelzőn található többek között az aktuális fogyasztás, hatótávolság, külső hőmérséklet is. Az iPhone-omat gond nélkül tudtam csatlakoztatni usb-n keresztül, azonnal felismerte és lehetett róla zenét hallgatni. Néhány dolog viszont nem különösebben adta magát, ilyen például a lassú ablaktörlés vagy az, hogy a tempomatot nem elég bekapcsolni, hanem a Set gombot is meg kell nyomni, hogy megtartsa a sebességet. A kormány az Acenta kiviteltől kezdődően bőrbevonatú, ami szép és kényelmes. 

nissan_micra_acenta-12.jpg

Nagyon hasznos, hogy van benne egy csomó tároló rész, ami a sok kisebb tárggyal - telefon, napszemüveg, parkolókártya, palack stb. - utazó hölgyek életét hivatott megkönnyíteni. A csomagtartó önmagában nem túl nagy (265 liter), de a hátsó ülések lehajthatók, így már meglehetősen nagy helyet lehet nyerni hátul.

nissan_micra_acenta-7.jpg

nissan_micra_acenta-8.jpg

nissan_micra_acenta-10.jpg

Ide aztán lehet pakolni rendesen

A műszerfal maga és a belső tér, üléskárpitok nem néznek ki rosszul, de azért nem hoznak wow-élményt. Szuper lenne, ha lehetne például bőr ülésekkel választani, de a konfigurálóban sajnos csak egyfajta kárpitot láttam az összes kivitel esetében.

nissan_micra_acenta-9.jpg

A belső kilincsek remekül néznek ki

Ami kifejezetten zavaró a számomra, az az, hogy az ablakokat nem lehet felhúzni, ha már kivettük a kulcsot. Én ezt minden alkalommal eljátszom a saját autómban is, és nagyon hasznosnak találnám, ha felhúzódnának maguktól vagy legalább fel lehetne őket húzni a gyújtás ráadása nélkül is. Viszont a lámpát nem kell külön lekapcsolni, az elalszik, ha kivesszük a kulcsot. A másik, ami kicsit zavaró, hogy sötétben nem látom, hogy hova van kapcsolva a váltó, de ezt biztos csak a "kezdő automatások" nézik, illetve igazából a műszerfalon mutatja is, hogy hova van kapcsolva.

5. Az ára

Az a Nissan Micra Acenta modell, amit mi próbáltunk, 3.690.000 Ft-tól indul, a parkolássegítő rendszer 90.000 Ft-ba kerülne bele. Az alapmodell, a Visia 2.770.000 Ft-tól kezdődik, de abban még légkondi és CD/MP3 lejátszó sincs. A legjobban felszerelt, 98 lóerős, automata váltós Tekna modell 4.840.000 Ft-ba kerül. A felszereltségeket itt tudjátok pontosan megnézni és összehasonlítani. Egy olyan modell, amit igazán szívesen választanék a kínálatból, már bőven 4 millió Ft felett van, úgyhogy azt kell mondanom, hogy az ára meglehetősen húzós, azaz a "drága kisautó" kategóriába tartozik.

Dávid:

nissan_micra_acenta-19.jpg

Nem néz ki úgy, mint majom a köszörűkövön

"Némileg fenntartásokkal fogadtam az ötletet, hogy kipróbáljak egy ilyen kis autót, mivel korábbi tapasztalataim szerint általában kényelmetlenül kevés hely jut ezekben a vezetőnek, pláne az utasoknak. A legnagyobb meglepetés nekem az volt, hogy ez a Micra esetében nincs így. Na persze nem óriási, de nekem nem volt zavaróan szűk, sőt, még hátsó utasként is elfogadhatónak mondható.

nissan_micra_acenta-18.jpg

Bőven elfér benne egy pasi is

1.2-es motorral nem egy versenygép, de azért lehet vele haladni. Az automata váltó kényelmes, bár induláskor kicsit lomha, 50 alatt nem nagyon engedi felpörögni a motort, még sportfokozatban sem. (Utóbbi annyinak tűnik, hogy 500-al feljebb engedi a fordulatszámot a normál üzemmódhoz képest, ami elvileg valamennyi plusz erőt biztosít, de ez viszonylag kis mértékben észlelhető.) Viszont legalább van benne tempomat, ami nem elhanyagolható plusz.

Méretének köszönhetően praktikus, kis helyekre be lehet vele állni, egészen szűken fordul. Kívül csillog-villog, olyan mint egy kis ékszer. Belül kicsit talán kevésbé kiemelkedő, de ami szerintem inkább zavaró, az néhány apróság, mint például hogy nincs megvilágítva a tükör vezérlés, tehát éjszaka telefonnal kell megvilágítani, ha át akarjuk állítani egy másik sofőr után, vagy a leállítás után sehogy sem felhúzódó elektromos ablakok. Lehet, hogy ez központi beállítás kérdése vagy valami szokásostól eltérő módon kell erre rávenni, de miért nem alapból a szokott/elvárt módon működik? (Ezt más márkák már olyan modelleknél is megoldották, amit 15 éve nem gyártanak.)"

Kommentek

comments powered by Disqus
süti beállítások módosítása