Smink & Makeup

Megnéztük és megszerettük: Queer As Folk (Fiúk a klubból)

2012. augusztus 26. spacegirl

Egy kedves ismerős ajánlására kezdtük el nézni ezt a sorozatot. Az alaptörténet nem túl bonyolult, egy meleg baráti társaság életének alakulását követhetjük nyomon.

qaf-queer-as-folk-18150618-1424-1808.jpeg

Brian a szépfiú a csapatban, ő az, akire mindenki ragad, aki súlyos érzelmi éretlenséggel és kegyetlen humorral van megáldva, és aki egyébként a reklámszakmában dolgozik vezető pozícióban. Michael a „fiú a szomszédból”, nem különösebben szofisztikált jellem, de jószívű és egész életében Brian után sóvárgott. Ted a legkevésbé sem izgalmas, opera- és pornókedvelő könyvelő, aki folyamatos önértékelési problémákkal küzd és nehezen találja a helyét az életben. Emmett pedig a két lábon járó meleg sztereotípia, feltűnő cuccokkal, lányos gesztusokkal, szintén zseniális humorral.

gale_harold.jpeg

Brian Kinney (Gale Harold) ♥

Már az első részben belecsöppen a társaságba a művészi hajlammal megáldott, akkor még tinédzser Justin, aki Briannel kerül egy a külső szemlélő számára leginkább érdekesnek nevezhető, de a maga módján egyre mélyebbé váló kapcsolatba. A sorozat külön színfoltja Michael anyukája, Debbie, aki a meleg jogok élharcosa, és temperamentumos, „ami a szívén az a száján” típusú, szerető és féltő anyuka.

A fiúkhoz több szempontból is kapcsolódik egy leszbikus pár, a művészlelkű Lindsay és a jogász Melanie, de ezt a vonalat nem lőném le előre. Az összes karakter nagyon szerethető, bár kétségtelen, hogy kiszámíthatatlansággal nem gyanúsíthatók meg.

A sorozat nagyon szórakoztató, a magam részéről végigizgultam-nevettem-sírtam az egészet, azzal együtt is, hogy sok ponton eléggé kiszámítható és meglehetősen didaktikus volt a történet. Néha az volt az érzésem, hogy próbáltak mindent belepréselni, ami csak fontos lehet egy ilyen témánál: a melegek is ugyanolyan emberek, mint a heterók (surprise!), lehet velük együtt örülni és szomorkodni, lehet velük azonosulni. Nekik is ugyanolyan elbánásban kell(ene) részesülniük és ugyanolyan jogokkal kell(ene) rendelkezniük, mint a társadalom hetero tagjainak. Emellett elég nagy hangsúlyt fektettek a biztonságos szex fontosságának hangsúlyozására és a drogok veszélyeinek propagálására is. Nem maradtak ki a sorozatból a HIV fertőzöttek sem, akiknek az élete szintén tele volt tanmesékkel. (Egyébként gyakorlatilag csak a meleg vonalat dolgozták ki, sok egyéb szál eléggé felszínes maradt. Csak hogy a szakmámnál maradjak, számomra Brian mindvégig egy különös hibrid maradt a reklámbizniszben, aki egyszerre volt ügyfélkapcsolati vezető, kreatív, szövegíró, fotós, ja és persze médiatervező és -vásárló is.)

Igazából az egész sorozat egy nagy tanmese, de ez egyáltalán nem baj, erre szerintem egyrészt szükség van (volt), másrészt pedig semmivel sem lett kevésbé szórakoztató vagy szerethető tőle. Sokszor simán egy fél napig néztem, mire rá tudtam venni magam, hogy mást csináljak. Úgy gondolom, hogy az ilyen sorozatokra szükség van, hogy hozzánk hetero „kívülállókhoz” közelebb hozza ezt a világot. (Persze – tudomásom szerint – az anyukákon és nagymamákon túl a melegek is előszeretettel nézték és szerették, és az imdb-n is 8-as értékelést kapott.) Sajnos az utálkozókból legfeljebb olyan reakciókat válthat ki, mint a melegfelvonulások, de az ő megtérítésük épeszű embernek úgysem lehet célja.

Szóval, ha szereted a jó humort, az érzelmeket és nem zavar egy kis fülledt fiú erotika, akkor szívből ajánlom ezt a sorozatot! 

Kommentek

comments powered by Disqus
süti beállítások módosítása