Fogyási napló (1.)

Kisiskolás korom óta küzdök a kilókkal. Még alsóban kezdtem el gömbölyödni és úgy is maradtam egészen tinikoromig. Sohasem voltam úgy igazán kövér, de azért sokkal jobb húsban voltam, mint kellett volna.

13 évesen 170 centi voltam és 68 kiló. Ekkor volt az első alkalom, hogy fogyózni kezdtem, amihez az utolsó lökést egy igazi sokkhatás adta. Tornaórán nem akartam megcsinálni egy olyan feladatot, amihez láthatóan nem ártott volna, ha kevésbé vagyok pufi. Erre a tornatanárnő elkezdtett kiabálni velem, hogy akkora fenekem van, mintha három gyereket szültem volna és 30 évesen úgy fogok elfolyni, mint a lekvár. Eközben demonstrálta, hogy ő bezzeg meg tudja csinálni a gyakorlatot. Nagyon tisztán emlékszem erre, rendkívül megalázó élmény volt. (Az újabb generációk védelmében remélem, hogy a tanárnő azóta már talált egy olyan foglalkozást, amit ilyen lelkülettel is érdemes végezni.)

Ez nem az én hasam

Hetedik és nyolcadik osztály között a nyári szünetben lefogytam 15 kilót. A tanárnő nagyon nézett, amikor újra elindult a suli, de sohasem mondott semmit. Azóta 15 év telt el és szép fokozatosan kezdtem felszedni a kilókat. A gimi végén 59 kiló voltam, de nőttem is még 10 centit, így 180-nál álltam meg. Az egyetem végén már 62 kilót mutatott a mérleg, aztán az ülőmunka és a nagy jólét hatására felkúsztak a kilók 68-ra, majd néhány figyelmetlen hónap után már arra eszméltem, hogy 75-76 kilót mutatott a mérleg. Folyok már, mint a lekvár, gondoltam, és bizony úgy tűnt, hogy beigazolódik a gonosz banya jóslata.

Idén májusban döntöttem úgy, hogy igencsak itt az ideje egy életmód váltásnak, mert éppen készülök belépni a túlsúlyosak táborába. Ezzel a váltással némi önfegyelemmel, de egyáltalán nem önsanyargatással leadtam 3 hónap alatt 10 kilót. Hogy hogyan, arról majd egy következő bejegyzésben. Stay tuned.